Beszédterápiák

Előfordul, hogy a gyermekek beszéde késik. Hiába a türelmes és szorgalmas szülői hozzáállás, nem bővül a szókincs. Amennyiben a gyermek két éves korában még nem rendelkezik 50 szavas aktív szókinccsel vagy nem alkot két szóból álló mondatokat megkésett beszédfejlődésről beszélünk. A beszéd megindulásának fontos feltétele az ép beszédszervek, az ép hallás, az egészséges idegrendszer és a beszélő környezet. Ha mindezek ellenére nem bővül a szókincs, érdemes szakemberhez fordulni. A terápiát megelőzi a szülővel való konzultáció és a gyermek logopédiai vizsgálata.

Az artikulációs zavar gyakran előfordul a gyermekek körében. Terápiára akkor van szükség, ha öt éves korára nem következik be a spontán javulás. A terápia célja, a hangok helyes kivitelezése és ezek intenzív gyakorlása, annak érdekében, hogy a hangok idővel beépüljenek a spontán beszédbe. A nem megfelelő beszédfejlődés később az iskolában tanulási nehézségekben nyilvánulhat meg, így ilyenkor érdemes olyan logopédiai módszereket alkalmazni, amelyek pont azon a vonalon segítik a tanulást, amelyen az támogatást igényel.

Nyelvlökéses nyelés esetén a két fogsor nem záródik, a nyelv a fogakhoz támaszkodik, és előre vagy oldalra a két fogsor, illetve az ajkak közé csúszik. A nyelv szabálytalan mozgása káros hatást gyakorol a fogakra, ez sok esetben kusza fogsort, helytelen hangképzést és állkapocs-rendellenességeket okozhat.  A nyelvlökéses nyelést csecsemő- és kisgyermekkorban élettani sajátosságnak tekintjük, hiszen az anyamellről való szopás közben természetes, hogy a nyelv nyeléskor előre lökődik. Gyakran előfordul azonban, hogy a nyelvlökéses nyelés kisiskolás- vagy felnőttkorban is fennáll, ez esetben terápia válik szükségessé. A terápia során – amelyben elengedhetetlen szerepet kap az otthoni gyakorlás – a szabályos nyelés technikájának elsajátítása és alkalmazása történik, szükség esetén kiegészítve légzőgyakorlatokkal, illetve a testtartás és a hangképzés javításával.