A tanulás eredményességét meghatározó tényezők 2. – énkép és önértékelés

Gyermeked iskolai teljesítményét nagyban befolyásolja, hogy milyen a kapcsolata saját magával, milyennek látja magát a családban, a társai között, s mennyire érzi értékesnek személyiségét a saját közegében. Az énkép kialakulása egy hosszú folyamat, és az önértékelést is tanulniuk kell. Sajnos nem olyan egyszerű ez az egész, hogy egy “Szeresd önmagad!” felszólításra gyermeked hirtelelen megbékél a saját testével, lelkével és elárasztja a boldogság – de kis odafigyeléssel sok segítséget nyújthatsz számára a helyes út megtalálásához. Nézzük akkor, mit is jelent az énkép, és hogyan alakul ki. Mit kell róla tudnod és hogyan tudsz segíteni a család legkisebb tagjainak azért, hogy egy egészséges, boldog gyerek jöjjön haza az iskolából mindennap. 

énkép

Az énkép a gyermeked önmagáról vallott és elgondolt tudattartalmainak az összessége. Egy úgynevezett mentális leképezés, amely magába foglalja gyermeked saját tulajdonságait, a társas szerepeit, korábbi tapasztalásait, illetve a jövőre vonatkozó céljait egyaránt. Egy nagyon hosszú tanulási folyamat eredményeként alakul ki, melyet több tényező befolyásol. Egyrészt a gyerek saját, önmaga által irányított aktív mozgásai, másrészt ott vannak a különböző szociális visszajelzések, a gyerek társas környezetben (családban, oviban, suliban) elfoglalt státusza, s a legfontosabb: a szülők nevelési stílusa és a szülők énképe. Bizony. Ha anyának, vagy apának negatív énképe és irreális önértékelése van, a gyereknek nehéz dolga lesz saját magával – és tanáraival, barátaival, szüleivel egyaránt. Hisz mi más lehet erősebb a szülői példánál…? 🙂

Az énkép több területen vizsgálható. Ahány közeg, annyi megfelelési kényszerhelyzet – s gyermekednek mindegyikben helyt kell állnia. Nézzük sorban:

Képesség: gyermeked képes-e valamilyen teljesítményt elérni pl.: Képes vagyok jó jegyeket szerezni! Negatív esetben: Nem vagyok képes arra, hogy jó jegyeket szerezzek.

Teljesítmény:  gyermeked éppen aktuális teljesítményének eredménye pl.: Elégedett vagyok az iskolában végzett munkámmal. Negatív példa: Nem vagyok elégedett azzal, amit az iskolában elérek.

Osztálybeli: gyermeked osztályban érzett biztonságérzete, aktivitása pl.: Értékesnek érzem magam az osztályban. Negatív megközelítés: Értéktelen vagyok az osztályban.

Kortárscsoport: gyermeked a vele egykorúakkal biztonságban érzi magát. Negatív esetben: fél, bizonytalan és nem érzi jól magát kortárscsoportokban.

Család: családi környezetben jól érzi magát. Negatív megközelítésben: boldogtalan, feszült, visszahúzódó.

Magabiztosság: határozott értékeket képvisel gyermeked, céltudatos. Negatív esetben: hagyja irányítani magát, sodródik az eseményekkel.

Fizikai énkép:  szép vagyok. Fizikai megjelenésre vonatkozó negatív énkép pl.: zavar, ahogy kinézek.

önértékelés

Ahhoz, hogy gyermeked helyes önértékelése kialakuljon, a fenti elvek alapján egy pozitív énkép kialakulására is szükség van. Az önismeret – énkép – önértékelés hármas egysége mentén alakul a személyisége, mely élete során állandóan változhat, alakulhat. Önmaguk megismerése, az érzéseik, gondolataik reális értékelése és elfogadása, valamint a a saját magukkal szemben felállított elvárások együttesen alakítanak ki egy úgynevezett belső párbeszédet önmagukkal. Ez, a kezdetek kezdetekor, csecsemőkorban még igen kezdetleges: egy baba számára még nincs olyan, hogy “én” vagy “nem én”. Ő saját magát még nem ismeri fel a tükörben, anyukáját azonban igen. Ahogyan növekszik, ovis és kisiskolás korban (mely persze több szempontból is igen kritikus időszak) bizony-bizony már rájön, hogy “én” “én” vagyok, és a kis barátom a homokozóban “nem én”, hanem egy másik ember. Egy ekkora gyerek már nagyon jól felismeri, hogy a társa “nem olyan mint én”, tehát el tudja különíteni magát a környezetétől. Ebben az életkorban borzasztó fontos szerepe van a nevelésnek, a családi támogató környezetnek, a mintának. Szülőként, ezekre a dolgokra figyelj nagyon:

  1. Te vagy gyermeked első “minősítője”: úgy alakítod gyermeked önmagáról alkotott képét, hogy cselekvéseit minősíted. Amennyiben a gyerek megnyilvánulásait többnyire kedvezőtlenül itéled meg, ha a kicsi mindig megszégyenítéseket kap, az énkép bizony negatív lesz.
  2. Ne ess túlzásokba. Ha folyton azzal bombázod a gyermeked, hogy “kétbalkezes”, jó mélyen elülteted a negatív megerősítést benne, és felnőtt korára tényleg egy ügyetlen, “kétbalkezes” ember lesz belőle. Ugyanúgy rosszat teszel azzal, ha folyamatosan túldicséred, túldédelgeted. A gyermeked személyisége ezzel is komolyan sérülhet, és egy abszolút irreális énképpel lép a felnőtt életbe.
  3. Csakis az igazat! Gyermekednek, ahhoz, hogy kialakuljon a reális énképe és önismerete, szüksége van külső visszajelzésekre: ezeknek mindig igaznak kell lennie. Nem hazudhatunk a gyermekünknek.

Az iskolai énkép

Mire gyermeked iskolás lesz, már kialakult énképpel rendelkezik – a szülők és a közvetlen környzete alapján. Azonban a suli teljesen más tészta. A tényleges teljesítményre vonatkozó értékelés az iskolai munka során realizálódik. A pedagógus legfontosabb feladata, hogy a gyerek önértékelése ne sérüljön a folyamatos megmérettetések során sem, vagy ha már eleve egy negatív énképpel van dolga, segítsen pozitív irányban alakítani. Természetesen a tanári visszajelzések – akár pozitívak, akár negatívak – nagyon nagy mértékben befolyásolják az önértékelést. Fontos, hogy egy pedagógus próbáljon komplex visszajelzési rendszert/gondolkodásmódot alkalmazni, hogy a tanulók énképe minél gazdagabb legyen. A gyerekek a beérkező információt egyból személyessé alakítják, “magukra veszik”. Ha kisarkított értékeléseket gyűjtenek gyermeki éveik alatt (pl. buta-okos, csúnya-szép) az énképük is ugyanolyan szegényes és darabos lesz. Fontos tudnunk továbbá, hogy az énkép és önértékelés esetében is viszonyrendszerekről beszélünk – mindig. Hiszen a gyermek mindig valaki máshoz hasonlítja magát. Mindig az a viszonyítási keret, amelyik közösségbe a gyerek tartozik. Tehát, ha egy magasabb követelményeket támasztó iskolában tanul a gyermeked, valószínűleg alacsonyabb önértékelése  és énképe lesz.

Az énkép és az iskolai sikeresség közti kapcsolat számos kutatás alapján igazoltan igen erős:

A magas önértékelésű gyerekek:

  • nagyobb önbizalommal rendelkeznek
  • elégedettebbek az életükkel
  • ambiciózusabbak
  • gyakrabban töltenek be vezető pozíciót a csoportban

Ezzel szemben az alacsony önértékelésű gyerek:

  • gyakrabban tapasztalhatunk rosszabb iskolai teljesítményt
  • kapcsolatteremtési gondokat, szociális izolációt
  • negatív érzelmi megnyilvánulásokat, mint például szomorúság, depresszió.

A pozitív énképpel rendelkező tanulók:

  • iskolai környezetben kitartóbbak
  • időbeosztási stratégiát választanak

A negatív énképpel rendelkező diákok:

  • gyakran megfigyelhetünk nem célirányos viselkedést, bámészkodást, időhúzást, a feladatmegoldástól eltérítő magatartást.

Szülőként és pedagógusként komoly kihívás a gyermekek helyes énképének és önértékelésének építése: de a kemény munka mindig meghozza gyümölcsét. Ha bizonytalan vagy, kérdésed van a témában, vagy netán a tanulási problémák hátterében sejted a fentieket, keresd bátran a Csíkos Zsiráf csapatát. 🙂

Leave a Reply